captured5

Captured

március 8, 2017 8:55 de. | Közzétette | Hozzászólás

Néhány hete olvastam egy cikket egy apa-lánya kapcsolatról, a kötelék alakulásáról, közeledésükről és pillanataik szépségéről. Jó volt olvasni, de azt hittem, hogy nem érintett meg különösebben, mert nálunk egészen máshogy történt. Aztán valahogy mégis bekúszott a küszöb alatt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy keresem, kutatom, hogy újra elolvassam. Nagyon szeretnék idézni belőle, de buta voltam, hogy csak most jutott eszembe és már nincs időm a szerző engedélyét kérni. Be kell érnetek velem

🙂

Egy időben voltak rossz pillanataim, olyankor szinte féltékeny voltam a férjemre. Féltékeny voltam arra, ahogy a kislányunk rajong érte. (Hozzátenném, hogy a kisfiunk is, de az egy másik történet.) Hogy Apa bármit mond vagy tesz, az mindig valahogy jobb, mint amit én tudok nyújtani. Tudom, tudom, ez így természetes és mindkettőnkre szükségük van, mást kapnak belőlünk és máshogy láthatják magukat általunk és ezek kiegészítik egymást, így alkotnak kerek egészet, stb stb. Attól az érzés még itt volt és nagyon nyomasztott. Nem tudnám megmondani, hogy hol engedtem el ezt a dolgot, és mikor vagy hogy hogyan sikerült élvezni a kettősüket, az ő meghitt és csodálatos pillanataikat. De szerencsére eljött és azóta is imádom figyelni őket. Nézem és élvezem, hogy a részese lehetek, hogy mellettük lehetek és velük örülhetek.

Ez az oldal erről szól. Most nincsenek itt mellettem, mégis itt vannak velem. Mindig. És most, hogy kitettem ezt az oldalt az alkotós asztalom fölé, szinte hallom a kislányom duruzsolását, ahogy kérdezgeti Apát, hogy a Duna tényleg hideg-e, és miért nem mehet be fürdeni, és hogy egyszer ugye majd megtanítja úszni és ő lesz a világ leggyorsabban úszó kislánya…

A Pinteresten találtam egy gyönyörű oldalt, amit már többször szerettem volna liftelni, de eddig mégsem készült ez alapján oldalam. Zseniális az egész! Minden részlete tanítani- és tanulnivaló! Szóval az elrendezést egy az egyben lifteltem innen.

Az oldal Merika márciusi kihívása alapján indult, de aztán kicsit eltértem tőle. A színek játéka végül csak az alapnál köszön vissza. A kihívás színeit, anilint és vízfestéket ismét akvarell papírra vittem fel, jó sok vizezés után. Miután megszáradt, stencilen keresztül tintapárnával háromszögeztem, aztán pecsételtem. Megírtam a címet és hímeztem egy nyilat alá. Szócímkék, csipik, akril és anilin pöttyök, washi. És a fotók:

 

captured2

captured7

 

captured8

captured3

captured

captured9

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.