22_DSCN8792

Egy nehéz ügy – köszönőajándék

június 19, 2017 1:47 de. | Közzétette | Hozzászólás

Akiknek a gyereke elég kicsi és jár valamilyen intézménybe, ahonnan el is búcsúzik, és olyan hálálkodó, megköszönős lelke van, mint nekem, találkozhatott azzal a dilemmával, hogy mit adjon búcsúzóul a nevelőknek. Akik történetesen tényleg nagyon szerették a gyerekünket. Valójában egy igazi szerető, gondoskodó, óvó és nevelő pedagógusnak nem tudunk annyira hálásak lenni, mint amennyire megérdemelnék. (És ez nem csak pici gyerekeknél érvényes…)

Amikor intézményt választottunk a kicsi gyerekünknek, az erősen bizalmi kérdés volt. Kevéssé volt fontos a hely, sokkal inkább a környezet. Sőt, ha jobban belegondolok, szinte már születése előtt kiválasztottam, mert egy barátnőm kisfia is oda járt, és olyan nagy szeretettel beszélt mindig róluk. Egy családi napköziről van szó, kis létszám, sok szerető nevelő, zenés, kreatív, mondókázós és tornafoglalkozás. A döntésünk pedig igazolódott: szerettük, és azt hiszem, bennünket is viszont szerettek. Ráadásul szülőként is nagyon sokat kaptam tőlük: bizonytalanságban, megakadásban mindig segítettek beszélgetéssel, tanácsokkal, telefonszámmal.

Ezért is voltam bajban, hogy amikor búcsúra kerül a sor, mit adhatnék nekik. Ami legalább egy picit is méltó ahhoz a jósághoz, amit kaptunk tőlük. Amit pénzben nem is lehet mérni. Az, hogy valami drága, értékes dolgot vegyek, nem játszott. Végül úgy határoztam, csinálok nekik valamit, ami egy kicsit én vagyok (és egy kicsit a gyerekem).

A Női Csizmás ballagós papírt vettem alapul. Három csomagból el is készült hat kis album. Mindegyikbe három képet tettem: a kezdetekből, 2 éves korából, és a búcsú időszakából. A három kis zsebből egybe személyes üzenet (köszönő szavak) került, kettőbe ujjlenyomatos rajzok (a gyermek nem volt együttműködő, hogy lenyomatokat készítsen, így az én mutatóujjam lett bevetve). Vettem kartondobozt, lefestettem, a tetejét megdíszítettem, és két-két Fraupester-es levendulapárna kíséretében raktam bele az albumokat.

(És mivel nekem ez a több mint másfél év nagyon sokat jelentett, mintegy önszorgalmú szülői munkaközösségi tagként (ami cimkét csak én aggattam magamra, mert nincs ilyen “intézmény” a napköziben…) megszerveztem, elintézem, hogy a többi szülőt is bevonva is készüljünk ajándékkal, a nevelőknek és a napközinek is. És persze egy albumot is csináltam a gyerekek fotóival, ezt később mutatom.)

Remélem, sikerült örömet okoznom mindenkinek. Köszönjük, Napközi!

ui: többszöri átgondolás eredménye, hogy az esőcseppes papírok mindenhol fordítva lettek felragasztva. Ugyanis olyan jól átgondoltam, hogy így tűnt jónak. Mind készen volt, amikor rájöttem, hogy pont fordítva van. Mindenhol…

2_DSCN8788

2_DSCN8790

2_DSCN8813

page1

page2

page3

page4

page5

page6

page7

page8

page10

page10

page11

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.